6,5 hektár a Szőlővölgy lejtőin
Kürt termőhelyi adottságai
Víz, üledék és évszázados szőlőkultúra formálta táj
Kürt terroirja jóval összetettebb annál, mint hogy löszös és agyagos talajok, valamint meleg déli lejtők együtteseként írjuk le. A tájat évezredek, sőt évmilliók során földtani folyamatok, folyók, vizes élőhelyek és az üledékek fokozatos felhalmozódása formálta.
A Párizs-patak és a Párizsi-mocsarak szorosan kapcsolódnak ehhez a történethez. Két eltérő környezet találkozását mutatják: a szárazabb, magasabban fekvő szőlőhegyekét és a nedvesebb folyóvölgyi területekét.
Kürt földtani fejlődése
Kürt Dél-Szlovákia szőlőtermő vidékén, a Duna menti alföld és a Garam menti dombvidék találkozásánál fekszik. Táját évmilliók alatt földtani folyamatok, vízfolyások és az üledékek lerakódása alakította.
A terület földtani alapját agyag-, homok-, kavics- és finomszemcsés üledékrétegek alkotják, amelyeket a negyedidőszakban helyenként lösz borított be. Ennek eredményeként változatos talajmozaik jött létre, csernozjomokkal, barna erdőtalajokkal és öntéstalajokkal.
A Párizsi-mocsarak: az egykori vizes táj emlékei
A Párizs-patak elválaszthatatlan Kürt tájától. Évszázadok során formálta a völgyet, és megteremtette egy kiterjedt vizes élőhelyrendszer feltételeit. A Párizsi-mocsarak a patak völgyében, Kürt, Kisújfalu, Köbölkút és Szőgyén térségében húzódnak. A napjainkig fennmaradt mocsárvilág a nyílt vízfelületek, ártéri növényzet és gazdag élővilág történelmi emléke. A területet 1966-ban országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították, 1990-ben felkerült a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek Ramsari jegyzékére, 2008-ban pedig egy mintegy 377 hektáros madárvédelmi terület részévé vált.
A víz jelenléte látványos kontrasztot teremt a párás völgytalp és a meleg, napsütötte lejtők között. A vizes élőhelyek hatással lehetnek a helyi páratartalomra és a reggeli ködképződésre, míg a magasabban fekvő szőlőterületek kedvező feltételeket kínálnak a szőlő éréséhez.
Évszázados szőlőművelési hagyomány
Kürtön évszázadok óta jelen van a szőlőművelés. A helyi gazdák nemzedékei dolgoztak a napsütötte lejtőkön, alkalmazkodva a változatos talajokhoz és az egyedi éghajlati adottságokhoz.
Számunkra a terroir több, mint a talaj, amelyben a tőkéink gyökereznek. Hosszú természeti és kulturális fejlődés eredménye: az üledékes földtan, a víz, a napfény, a biodiverzitás és az évszázados borkultúra találkozása. Ezt az örökséget szeretnénk megőrizni, és lehetővé tenni, hogy természetes módon fejeződjön ki borainkban.
